Az őszi ültetés beazonosítása és a kert tavasszal

Ma van március utolsó, egyben igen szeles napja. Készítettem néhány felvételt az őszi ültetés első tavaszáról, ezek alapján igyekszem beazonosítani,  hogy melyik növény micsoda. No persze ha még ősszel vettem volna a fáradságot és készítettem volna egy egyszerű rajzot arról, hogy mit hova ültettünk, most nem kéne meresztgetni a szemem, hogy milyen levélke és hol bújik elő. A mostani állapotuk alá teszem azt, hogy milyen kép alapján választottam őket, és remélhetőleg nálam is hogyan fognak festeni a nyár végére, vagy őszre.

 

Kizárásos alapon - mint az egyetlen bíborlevelű növény, amit ültettem ez a Bíborszínű lizinka (Lysimachia Ciliata). Bár leveleit eléggé tojásdadnak látom egyelőre, míg a kontrollképen kifejezetten hegyesek a levélvégek. Meglátjuk, mi sül ki belőle. 

A kolibri kertészet oldalán ez szerepel, mint Bíborszínű lizinka. 

Ez ha minden igaz a Japán birs (Chaenomeles japonica). Ugyan virágokat egyelőre nem látok rajta, talán majd csak jövő évtől virágzik?

A japán birs teljes virágzó pompájában. Alig várom, hogy nálam is ilyen gyönyörű legyen!

Sok még nem látszik ugyan belőle, de ez a Terülő hóbogyó (Symphoricarpos x chenaultii Hancock)

Ezen a képen nyilvánvalóan több tő van egymás mellett. Nekem csak egy bokrom van. Ha minden igaz, fél méter magasra nő, és elterülnek ágai. Hogy milyen szélességben, arra nagyon kíváncsi leszek.

Ez a kis növényke az elmúlt három hét alatt nem sokat fejlődött, kicsit aggódom is miatta. Ha minden igaz, a levélszíne alapján ez a Kínai kékszakáll lesz (Caryopteris incana ’Havenly Blue’). Remélem erőre kap hamar.

A kínai kékszakáll gyönyörű virágai. Úgy látom, kifejlett állapotban sem óriásiak azok a levelek, talán még van remény az enyémnek a túlélésre.

Ez a szépen megindult növényke a cserjés pimpó (Potentilla fruticosa 'Red Ace'), méghozzá piros virágokkal. Egyelőre nehéz elhinnem, hogy 50-80 cm-es bokor lesz belőle, de drukkolok neki.

A cserjés pimpó szép, piros virágaival. 

Ezt különösebb keresgélés nélkül is tudom: ez a régóta áhított kék hortenziám (Hydrangea macrophylla), ami ősz óta meglehetősen kemény kiképzésen ment át, mivel az egyetlen rés a kerítésen, ahol a kutyák előszeretettel közlekedtek, épp mellette volt. Az ősszel még szép, erőteljes növény tavaszra megviseltté vált. Tartottam tőle, hogy nem is fog kihajtani, míg pár napja megjelent egy egyértelmű hajtás egészen a tövében. A kerítést kijavítottam, nagyon fogom ápolgatni, hogy szépen kifejlődjön.

Ha néhány év múlva ilyen gyönyörűség lesz belőle, én rettentő boldog és elégedett leszek!

Az évelőkkel még barátkoznom és ismerkednem kell. Egyelőre azt gondolom, hogy ez a Fehér gólyaorr (Geranium sanguineum Album), de a nagy szívvirágnak (Dicentra spectabilis Alba) is hasonlóak a levelei.  

Szerintem ez lesz a Nagy szívvirág (Dicentra spectabilis Alba), a nárciszok tövében.

Ez pedig gyanúsan az illatos gólyaorr (Geranium macrorrhizum).

Jöjjenek a kifejlett megfelelőik:

Fehér gólyaorr

Nagy szívvirág

Illatos gólyaorr

Még egy évelőm van, ez pedig ha minden igaz, akkor  a Kékgyökér (Ceratostigma plumbaginoides), bár egyelőre csak néhány apró hajtás mutatkozik rajta. Tavaly már próbálkoztam ezzel, de nem maradt meg, remélem idén jobban teljesít. 

Ilyen a Kékgyökér kifejlett állapotában. Terjedő tövű, talajtakaró.

Nem készítettem képet a somokról, mert ezek másfelé vannak a kertben, néha még meglocsolni is elfelejtem őket, annyira kiesnek ebből a bandából. Viszont ellenőriztem őket, mindhárom szépen hajt. Egy növény, a varjúbogyó (Empetrum nigrum Berstein) sajnos áldozatul esett a kutyáknak, egyet pedig nem találok, és nem is emlékszem, hogy hova tettük: az Orvosi medveszőlőt (Arctostaphylos uva-ursi).
Egy pedig még nem látni, hogy kihajt-e, ez a bordó Mocsári mályva (Hybiscus moscheutos). Ahogy utána olvastam, télen a földfelszínig visszafagy (pipa), és májusban fog kihajtani. Várok türelemmel.

Van még néhány képem viszont már korábban elültetett növényekről, illetve ezek kora tavaszi állapotáról:

Ez a két szépség a Berki pimpó (Waldsteinia ternata), szintén terjedő tövű, talajtakarók. Az egyik már virágot is bontott. Tavaly ezek gyönyörűek voltak, hosszú vékony szárakon hoztak sok-sok virágot. Idén mintha rövidebbek lennének a virágszárak, és bimbót is kevesebbet látok. Tán trágyázni kellene. 

Ez a növény a Fodros, bordó levelű tűzeső (Heuchera Melting Fire). Nem tudom, hogy az alsó, elszáradt leveleket el kell-e távolítani, hogy az új hajtásoknak legyen hely? 

Az alacsony, földön kúszó növény a pénzlevelű lizinka. Másfél éves most, tavaly kb egy métert terjeszkedett mindkét irányba. A szegély felé sajnos nem tud, de próbálkozik, egy-két indának sikerült áttörni a réseken.
Előtte senyved szegény Japán gyöngyvessző (Spirea japonica Crispa), amit még a napokban át fogok ültetni valami naposabb helyre. Már tavaly sem érezte jól magát itt. 

Újra szépen hajt viszont idén a fehér hortenzia (Hydrangea macrophilla Schneeball). Már tavaly is szépen teljesített, első évében nyolc-tíz virágot is hozott, amik a nyílás után halvány zöldre színeződtek. Ebben az állapotukban levágtam őket és szépen megszáradtak. Nagyon szépen díszítették egész télen az ebédlőasztalt. 

Szépen erőre kaptak az ősszel elültetett árvácskák is, jelölve az elduggatott nárciszok helyét. Az árvácskák üde színfoltokat csalnak a még ébredező növények közé. 

Régi növényünk, ami már akkor is itt volt, mikor tíz éve ide költöztünk, néhány lila orgonabokor, amiket négy éve drasztikusan visszavágtunk, fiatalítottunk, mert míg Angliában voltunk, benőtte őket a komló és nagyon megkopaszodtak. Nos, igencsak meghálálták az ifjítást, most harmadik éve, hogy új erőre kaptak, ezidő alatt pedig gyönyörű, erős, egészséges vesszőket fejlesztettek. Sajnos minden évben erős késztetést érzek, hogy visszametsszem őket, így idén is gyér virágzásra számítok. Egy-két bimbó azért már látszik, hogy lesz rajta.

Végezetül pedig néhány szívmelengető kép a virágzó cserjékről és gyümölcsfákról, alig várom, hogy újra legyen finom cseresznyénk!

Szilvarózsa vagy babarózsa (Prunus triloba). Pillanatokon belül kipattan milliónyi kis rózsaszín virága, igazán üdítő látvány!

Egy vadon hajtott mandulafa a kert közepén. Bár van négy másik mandulafánk, kettő közülük viszonylag öreg, így ezt is meghagytam utánpótlásnak. 

Ez az a szintén vadon nőtt, hajtott szilvacserje, aminek erős, hegyes tüskéi vannak, ezért a gyerekek fejmagasságáig lekopaszítottam az ágakat. Nyáron apró, édes ringlószerű szilvákat terem. Nem tudom a pontos fajtáját.

Közelről a vadon nőtt ringló virágai.

Fiatal cseresznyefa tengernyi virága. Remélem, jó termés lesz idén.

Két kajszifánk van, az egyik már szinte levirágzott, a másikon épp csak megjelentek a rügyek.

Az öreg körtefán is rengeteg virág van idén. 

A házunk melletti cseresznyefa. Nagy gondolkodóban vagyok, hogy mi legyen a sorsa. Vissza kellene fiatalítani, mert ágai megnyúltak, felkopaszodtak, de nem vagyok biztos benne, hogy túléli, azt pedig nagyon sajnálnám, ha kimenne. Gyönyörű látvány, ahogy a virágos fa mögött feltűnik a sötétbarna fa házfal és a nádtető. 

Jó-e az álmodozás?

Mostanában nagyon rá vagyok kattanva mindenféle blogokra, a pinterest-re, a houzz-ra és más random élettérfotógyűjtőlistázó oldalakra. Rengeteg jó ötletet találni, kétségtelen, de jó-e ez nekem, hogy olyan dolgok után vágyakozom, amiket talán sosem kaphatok meg?
Idén talán elérkezünk a kerti krillező (és remélem mini pizzasütő kemence) építéséhez, amivel végre teljessé válik a felső kerttér fizikai lezárása, és főként a veszélyes részek gyermekek elől elzárása.
Egy órát vadásztam először a neten, majd a gépemen három fotó után, amiket még évekkel ezelőtt mentettem le és azóta is határozottan kapaszkodnak az emlékezetembe. Gondoltam én legalábbis, mert miután megtaláltam őket, rájöttem, hogy néhány részletet bizony elhomályosított az elmém. Viszont így is nagyon örülök, hogy meglettek, meg is osztom alant sokéves kedvenceimet:

A kerti kemence kőből, amire úgy emlékeztem, hogy íves a teteje, de ez a sátortetős megoldás sem rossz azért. 

A vágyakozás az elérhetetlen felé című élettörténetem egy újabb szála, egy romantikus kisház.
Nyilvánvalóan kocsibeállónak, műhelynek és fatárolónak kevéssé alkalmas. Azért nagyon szép, nem is beszélve az odavezető gyönyörű, virágokkal gazdagon szegélyezett ösvényről.

A változatosság kedvéért egy magyar fotó, és a háromból talán ez az egyetlen, amelyiknek egyik eleme meg is valósul: konyhánkban keresztben futó gerendapárra ültetett elszívók.

Annyit azért némi elmélkedés után meg tudok állapítani, hogy most már kicsit reálisabban válogatok a fotók között. Különbséget tudok tenni továbbá az életérzés fotók és a gyakorlati haszonnal bírók között, illetve fellelem az életérzés képeken is a használható részleteket. Ez most vagy annak az eredménye, hogy szinte napi több órát töltök ötletvadászással az interneten, vagy csak komolyodom. Lemondani viszont nem tudok a böngészésről, úgy érzem, hogy amellett, hogy folyton sóvárgok, tágítja a látókörömet. Nem csak ötletet látok, de stílust, nézőpontot és gyakorlatiasságot is többnyire. Ezt pedig grafikai munkáim során is tudom közvetve kamatoztatni. No, még egy gyors kör a pinterest-en és aztán alvás! Éjfél múlt egy perccel.

Rügyfakadás

Már a csapból is az folyik, hogy végre itt a tavasz, de csak azért is: VÉGRE ITT A TAVASZ!
Az átlagos napi középhőmérséklet az elmúlt egy-másfél hétben kábé 15-20 fok volt, így szépen rügyezésnek indult minden a kertben. Az egyetlen nemszeretem dolog ebben az időszakban a rengeteg földmunka, de én akartam már ennyire, hogy megjöjjön a jó idő, ezért béka lenyelve. Arról nem is beszélve, hogy Kedves Férj kábé tizedannyi idő alatt ásta fel a veteményezésre kiszemelt és füvesítésre szánt területeket. Hatalmas baki viszont, hogy nem gereblyéztem el azonnal, így mostanra a rögök körülbelül a beton keménységével vetekszenek és tegnap vért izzadtam, mire az utcafronti füvesítésre szánt terület negyedét sikerült szétbombáznom a gereblyével. A veteményes nagy része is el van gereblyézve, illetve hatalmas eredmény és boldogság, hogy végre kerítés veszi körbe! Az oszlopokat magam földeltem el, Kedves Férj pedig karvastagságú ecetfákat vágott ki egy ismerős használaton kívüli telkéről (jó egy tucatot), és rögzítette az oszlopokhoz a lefűrészelt elemeket. Így a veteményes most kábé úgy néz ki, mint egy mini lovarda, pedzegették is a szomszédok hehegve a kerítés mellett elhaladva: mikor jönnek a pónik??? Mókás! Majd ha szépen belakják a növények a területet, nagyon is irígylésre méltó, pöpec kis vetemény lesz ott, arról nem is beszélve, hogy remélhetőleg nem lesz benne kutyagumi, és nem lesz keresztül kasul nyargalva a vizslánk által, míg imádott botjait hajhássza. Kedves férj nem engedte körbevenni csirkehálóval, és engedtem is a nyomásának, de csak az első kutyaszar megjelenéséig, mikor is bosszankodva feldobogok majd a szatócshoz és veszek harminc métert, meg egy doboz szöget.
Ma sikerült megvenni a vetőmagok egy részét is, melyeket holnap szándékozom elhelyezni a frissen elkészült ranch-en.
A veteményesen kívül erre-arra folyamatosan tevékenykedtem a kertben, mikor-hol támadt éppen kedvem dolgozni, ezért most sok félbehagyott munka vár a befejezésre: a domb erőteljes átgereblyézése és mohátlanítása amennyire lehet (ez tavaly is szép sikerrel járt, szép 'füvünk' volt, bár nevezzük inkább zöldnek az összhatás tekintetében. Ennek kábé ötödével végeztem, de nagyon szeretném befejezni, mielőtt megérkezik az első eső (csütörtökön már talán pötyög valami). Azonkívül elpakoltam a fa jelentős részét a kisházba és mögé. Egy kisebb kupac maradt, amit még bőven eltüzelünk most tavasszal. Esténként azért még be kell gyújtani, a radiátorok már ki vannak kapcsolva.
Elültetésre került a hatodik cigánymeggy az utcafronton, azóta naponta egy-egy kanna víz megy minden tőre, összesen hat van. Nagyon jól látszik, hogy melyek a kétéves fák, és melyek azok, amiket tavaly ősszel pótoltam, mert nem maradtak meg. Egy hely maradt ki tavaly őszről, ezt pótoltam most. Remélem megmarad. Megmetszettem a levendulabokrokat is a kapu két oldalán, bár elvileg ezt is ősszel kellett volna még, de állítólag nem vagyok elkésve.
Sok még a takarítási, rendrakási munka, bár nagy eredményként listázom, hogy például sikerült eszközölni a tavaszi rendrakást a kisházban. Előkerültek a biciklik, kismotorok, homokozójátékok és egyéb műanyag alkalmatosságok, hátra kerültek a karácsonyfatalpak, téligumik. Sikerült gyomtalanítani a tavaly beültetett és elhódított kertrészt, amire most kéne borítani egy jó vastag réteg mulcsot, de nincs egy vasam sem, így marad a kapa és a gereblye. Illetve letakarítottam a teraszt és a füves környezetét, a terasz faelemeit és a kerítéseket slaggal jól átmostam.
Ma először tettem a vázába virágzó ágakat, fenséges illatuk van. Az egyik cserje nevét nem tudom, nyáron apró, édes, gömbölyű, lilás szilvákat terem, ágai tüskések. A virágzó ágak másik része a szilvarózsa  (Prunus triloba) néhány bimbós ága, remélem kinyílnak a vízben. A bokor valami mesés, amikor a tavalyi hajtások hegyétől a legaljáig beborítják a gyönyörű, rózsaszín kis virágok, amik tövében már hajtanak a levélkék is.

Néhány fotó a tavaly ültetett növényekről, amint hajtásnak indultak:

A krókuszok adták a második színfoltot a kertben, az elsőt a szépen áttelelt árvácskák sárga foltjai.

Tavaly nyáron kaptam egy láda nárciszhagymát. Többségük apró volt még, ezekből idén nem hiszem, hogy lesz virág. 

Az első apró, pici rügyek. Még nem azonosítottam be, melyik növény, az őszi ültetés egy darabja.

Egy másik kis bokor, ami rügyezésnek indult, ha jól emlékszem, akkor ez a kékszakáll.

Sajnos ennek a nevére sem emlékszem, ha kihajtott szépen minden, újra beazonosítom őket.

Ősszel nem metszettem vissza a rózsákat, csak felkupacoltam a tövüket.
Egy-két apró rügyet láttam csak rajtuk egyelőre.

A futórózsán viszont nagyon szépen látszik minden egyes hajtás.
Kis híján elájultam, mikor néhány hete Nagyobbik Fiam az évek óta nevelgetett három főhajtás
egyikét egy laza mozdulattal elvágta félúton. Ejtettem néhány könnyet. 

A terasz melletti orgonabokor is gyönyörű, erőteljes rügyekkel indult meg.

 A fenti képek március 15-én készültek. Hihetetlen, hogy két hét alatt mennyit nőttek a rügyek, hajtások. Holnap kiviszem a fényképezőt és készítek néhány képet összehasonlításképpen.
Legfontosabb most, hogy elkerüljenek a magok a földbe, utána mehet tovább a takarítás és karbantartás. Jó lenne a verandát is lemeszelni még húsvét előtt, de erre őszintén kevés esély van, mivel Nagyobbik Fiam beteg és a héten még biztosan nem megy oviba.
A kertperselyben szépen gyarapodik az őszi ültetés ára.

Kertpersely

Mostanában nem voltunk betegek, így már nem bírtam tovább várni, hogy kiürüljenek a zsepisdobozok és kiürítettem őket egyszerre. Nem akartam tovább halogatni a persely elkészítését, hadd gyűljenek a forintok őszre. Anya is kért egyet, így mindjárt kettőt készítettem.

Kellékek: Üres papírzsebkendős doboz, üres cipősdoboz fedele, csomagolópapír, olló, szike, toll, vonalzó és ragasztó.

Először fejjel lefelé fordítottam a zsepisdobozokat és a cipősdoboz fedelén körberajzoltam a tetejüket. A körvonal köré rajzoltam négy kis fület is, hogy a doboz oldalához is ragadjon, ne csak a tetejéhez, illetve így szebb lesz az oldala is, amint rákerül a csomagolópapír. 

A formát kivágtam, majd a csomagolópapírra helyezve szintén körberajzoltam. A kapott formát kivágtam a csomagolópapírból, majd ráragasztottam a kartonpapírra. 

Ezután az élek mentén a kitolt szike alsó felével (nem a vágó hegyével) erősen megkarcoltam a kartont a vonalak mentén, így könnyebb és szebb lesz a hajtás a vonalak mentén. 

Berajzoltam a nyílás helyét, és egy vágódeszkára helyezve a szike és a vonalzó segítségével kivágtam a nyílást. 

A megkarcolt éleknél a doboz tetejét meghajtottam, és ráragasztottam a zsepisdoboz tetejére. 

Míg száradt, lemértem a doboz kerületét és magasságát, és egy centi ráhagyással kivágtam a duplán hajtott csomagolópapírból. A kapott csík nyitott éleit kevés ragasztóval összeragasztottam. Beragasztóztam a hajtott élnél a kész csíkot, majd a ráhagyott egy centis fülnél kezdve körbetekertem a dobozt. 

A végét leragasztottam, és ollóval megigazítottam. 

Nagyjából ennyi. A projektes dobozomban találtam egy kockás szalagot, ezzel díszítettem. 

Most itt áll az asztalomon és amint felébred Barni a szunyókálásból, beledobálom az apróimat. Ezentúl minden héten lehetőségeimtől függően 200-500 Ft-ot fogok beledobni, ősszel pedig jöhet a bevásárlás! Októberig kb 30 hét van hátra, így a kapott összeg 6000-15000 Ft közé fog esni valahova. Addig pedig tervezek, listázok!