Tavaszi inspiráció

Miközben odakint szakad a hó, alig várom a tavaszt. Igazán jellemző rám, hogy nem a mának élek, hanem a holnapnak, amin talán változtatni kéne, de ez mindig motivál és visz előre. Várni valamit, tervezni, agyalni, felkészülni, betenni a sublót fiókba, aztán majd ha szükség lesz rá, egyszer elővenni.
Megint elvesztem az interneten, annyi fantasztikus dolog van fent, hogy sosem fogok a végére érni, hogy mindet felfedezzem. Így most koncentrálok egy dologra, a kertre. Későn érő típus vagyok, el kellett telnie legalább harminc évnek, hogy rájöjjek, mik azok, amiket szeretek és mit csinálnék szívesen. És hogy mit csinálnék legszívesebben. Növényekkel szeretnék foglalkozni, bármilyen minőségben. Virágzókkal és füvekkel, évelőkkel és örökzöldekkel, kicsikkel és nagyokkal.
És hosszútávú motivációként álljon itt két kép, hogy hogyan látom magam tíz (öt? három?) év múlva: